- κέχλαδα
- κέχλᾱδα (defect. pf.: κέχλαδεν; κε̆χλαδώς, irreg. κεχλάδοντας.)1 swella of sound, ring out = ψοφεῖν Hesych.
καλλίνικος ὁ τριπλόος κεχλαδώς O. 9.2
ἐν δὲ κέχλαδ[εν] κρόταλ' αἰθομένα τε δαὶς ὑπὸ ξανθαῖσι πεύκαις (schema Pindaricum with zeugma: [εν] supp. Schr.: [ον] G-H) Δ. 2. 10.b blossom met. διδύμους υἱοὺς κεχλάδοντας ἥβᾳ (πληθύοντας Σ: in the full bloom of youth) P. 4.179
Lexicon to Pindar. William J.. 2010.